"Csak az elsajátítás ténye vezet el a belső lényeg megértéséhez."

A harcművészetet gyakorló emberként, ahogy ezt a honlapot készítettem, ez a kis rész maradt utoljára és talán ezt a pár sort volt a legnehezebb megírni. Nekem a 80-as évek elején nem kellett ajánlani, én akartam és találtam nagy nehezen edzőtermet, ahol elkezdhettem. Azóta természetessé vált, hogy karatézok és ezzel foglalkozom szabadidőm nagy részében. A sok gondolat és élmény közül nehéz kiválasztani és sorrendbe állítani azokat az érveket, amik arra a kérdésre adhatnak választ. Miért karatézzunk ?

A karate az egyik alkalmas módszer az ember fizikumának, jellemének, akaratának, erkölcsének fejlesztésére, életkor, nemi, faji vagy vallási megkülönböztetések nélkül. Mindenki az találja meg a karatéban, amit keres. Van aki kikapcsolódást-testmozgást, van aki önvédelmet-fegyvert, van akinek a távol-keleti filozófiája tetszik és természetesen vannak akik sportként versenyszerűen amatőr, vagy profi szinten űzik.

Sok fiatal nézi a K-1 küzdelem sorozatot, de idesorolhatjuk az UFC, MMA, ketrecharc és egyéb profi pénzdíjas versenysorozatokat. Ezek a fiatalok jönnek-mennek az edzőtermek között, hogy hogyan lehetnek minél hamarabb profi bajnokok. Kőkemény munka és türelem nélkül sehol sem lesz az ember sikeres. Ezek a profi harcosok éveket, de inkább évtizedeket töltöttek el amatőr versenyzőként, és jelentős amatőr (tai box, kick bok, karate stb...Európa-, Világbajnok) eredményekkel a hátuk mögött lettek profik. Ezek a bajnokok a harcművészetek világából érkeznek, különböző stílusokat űznek és vállalják az adott szabályrendszerben a küzdelmeket.
Vegyük a Kyokushin "amatőr" világát. Nem szégyen az ha valaki bajnok akar lenni, de aki a nemzetközi élmezőnybe akar tartozni, annak sok mindenről le kell mondania. A sikerhez heti 10-12 edzést csinálnak végig. A napjukat általában futással kezdik, napközben beiktatnak súlyzós erőfejlesztő edzéseket és este zsákolnak, pontkesztyűznek és küzdenek. Az eredmények a számítógép mellől bajossan érhetők el.
Sok harcos érkezik a K-1-be a Kyokushin Karate világából, ami nem csoda hiszen a K-1-et megalapító Kancho Kazuyoshi Ishii is e stílusból alakította ki saját iskoláját a Seido-kaikan-t (1980), és ebből az iskolából hozta létre az egyre népszerűbb professzionális K-1 versenysorozatot.
A Kyokushin harcosok közül Andy Hug (1987. Világbajnokság 2. helyezett) volt az első karatéka, aki az első, azaz az 1996-os K1 World Grandprix Championship bajnoka lett. A K-1-ben őt követték Francisco Alves Filho (világbajnok 1999.), Glaube Feitosa, Alexander Pichkunov és az IKO1 szervezet aktuális súlycsoport nélküli világbajnoka Ewerton Teixeira.
Az első magyar a K-1-ben Tumbász József (Kyokushin karate, Kick boxban világbajnok) 1995-ben. Őt követte Nagy Tibor, akivel sokáig egy szervezetben edzettünk és 1996-ban együtt övvizsgáztunk, ő 2. én 1. danra és a vizsgaküzdelmek során 3.-nak egymást kaptuk ellenfélként. Török Dániel, aki a Shinkyokushin szervezetből (Európa Bajnok, VB. 8. helyezet) érkezett a K-1-be.
Ha a K-1 elitjét néznénk meg, például Ernesto Hoost-t, Remy Bonjasky-t, Semmy Schilt-et, Peter Aerts-et, kivétel nélkül mind hosszú és eredményes küzdősport múltra tekint vissza legyen az karate, kick box vagy thai box.
A versenyzés karate pályafutásuk egy része lehet, nem versenyezhetünk életünk végéig, de magát a Budo karatét egy egész életen át gyakorolhatjuk.

A BUDO-"a harc útja" a japán harcművészeteket foglalja magába. A BUSHDO "a harcos útja" a szamurájok erkölcsi kódexe, mely szellemi és erkölcsi alapja a legtöbb japán harcművészetnek. A Budo karate maga a harcművészet, melyet mindenki elkezd tanulni, majd egy szint után, aki akar kezd el versenyezni. Mi is történik edzésen, ha valaki elkezd karatézni?
Először megtanulja hogyan kell felkészíteni a testet az edzésre. Ez az edzés elején az izmok bemelegítéséből, a bemelegített izmok nyújtásából és izületek átmozgatásából, edzés végén pedig az erősítésből, a test felkeményítéséből áll (fekvőtámaszok, felülések, felugrások stb..). Ezzel párhuzamosan megtanulja a helyes viselkedés szabályait a Dojo-ban (edzőteremben).
Ezután az alaptechnikák (KIHON) gyakorlása következik, itt tanulják meg a különböző állásokat, ütéseket, rúgásokat, védéseket, mozgásokat és ezek kombinációit.
A KATA (formagyakorlat) több ellenfél ellen történő képzeletbeli küzdelem, ahol a technikák kivitelezése meghatározott sorrendben történik, ettől eltérni nem lehet. A Kata Bunkai, a formagyakorlat értelmezése, melynek során parnerrel gyakoroljuk a mozdulatok értelmét. Mind a Kihon, mind a Kata gyakorlása során úgy kell végezni a gyakorlatokat, hogy az felkészülés legyen a KUMITE-ra, a küzdelemre, vagyis törekedni kell a valósághű, életszerű végrehajtásra.
A KUMITE formái lehetnek kötöttek (a támadó és védekező technikák meghatározottak), félig kötött (a támadás és a védés módja meghatárzott, a visszatámadás szabadon választott) és kötetlen küzdelem, dojo vagy verseny kumite. A Kumite gyakorlatai közé tartoznak különböző páros gyakorlatok, pontkesztyűzések, pajzsolás, küzdőkominációk gyakorlása, sparring és a zsákolás. Kancho Shokei Matsui mondta az 1996-os danvizsga után "A karate a fekete övnél kezdődik." Ekkora szerezzük meg azt a tudásmennyiséget, tapasztalatot, amellyel bátran indulhatunk nemzetközi versenyeken, vagy foglalkozhatunk fegyverekkel, mint pl. azt a Kyokushin-kan szervezetben tesszük.
Ahhoz, hogy valaki magas szintre jusson hatalmas akaraterőre és kitartásra van szüksége. A mestere megmutathatja, kijavíthatja, számonkérheti a gyakorlatokat, de egy valamit nem tud: megcsinálni helyette, mindenkinek saját magának kell végrehajtani a gyakorlatokat, magának kell edzenie. Ahogy Sosai Oyama mondta "Te elviheted a tehenet inni, de helyette nem ihatsz."

Egy karateka elsajátítja a karate mozgáskúltúráját, filozófiáját és annak szellemiségét. Aki karatézni tanul, annak el kell fogadnia a régi japán hagyományokat, annak hierarhikus rendszerét, mely a sempai-kohai, mester és tanítvány viszonyra épül, a viselkedést (dojo etikett), amely szabályozza az egymás közti magatartásformákat, melynek alapja a kölcsönös TISZTELET.
Ezért nem tartjuk "csak" sportnak a karate-t, hanem jóval többnek annál, egy életmódnak, amely a fizikális képességeken túl, erkölcsileg és szellemileg is nevel.
TISZTELET. Ez az ami véleményem szerint a mai kor emberéből és főleg fiataljainkból hiányzik. Nem tisztelünk senkit és semmit. A nagy demokratikus szabadságban mindent szabad, csak jogainkat nézzük, míg kötelezettségeinkkel nem foglalkozunk. Kettős mércével mérünk - nekem lehet, neked nem. Például - és előre elnézést kérek focistáktól és a szurkolóiktól, hogy őket hozom fel példának - ha a rendőrség kivonul a randalírozó futballhiligánok ellen és intézkedés közben erőszakot használ - végül is ez a munkája, ezért fizetik az adónkból, hogy rendet tartson, betartassa a törvényt - egyből rendőrállamot és rendőri túlkapást emlegetnek, noha nem hiszem hogy az üveg és kődobálás, a randalírozás és a verekedés törvényes cselekedet lenne. Ha viszont egy ilyen alkalommal minket is ér támadás, hiányoljuk őket és a rendőrség tehetetlenségéről beszélünk. Tisztelnünk, és be kell tartanunk a szabályokat, legyen az írott vagy íratlan, mert azok többségét a mi érdekünkben hozták.
Amiért egész nap hajszoljuk magunkat, a PÉNZ-t sem tiszteljük eléggé. Ha nincs az baj, -a civil életemből 20 évvel ezelőtt, egy idősebb kollégám egészítette ki a régi mondást- "A pénz nem boldogít, de hiánya út a boldogtalansághoz." Ha van pénzünk szórjuk, túlköltekezünk és mindent azonnal akarunk, pedig sok minden pénzért nem vehető meg és utólag nincs lehetőségünk megmásítani a történteket. Mindenki életének, -köztük nekem is- vannak rossz pillanatai, amit másképen csináltak volna, ám a megtörténtekkel együtt kell élnünk.
TISZTELET a Természetnek, a Földnek, az Életnek. Meg kell tanulnunk a környezettel harmóniában élni, ügyelni annak tisztaságára és megóvni a természetet utódaink számára. Tisztelnünk kell az élet minden formáját, hányszor lehet azt hallani, hogy fiatalok szórakozásból állatokat kínoztak meg.
Az élet nem számítógépes világ, itt a "Game Over" után nincs "New Game".
TISZTELET a Családnak. "A vér kötelez." Tisztelnünk kell őseinket és azok áldozatát, melyet értünk hoztak. Tisztelnünk kell SZÜLEINKET és érőfeszítéseiket, melyet felnevelésünk során hoztak, és segítségüket az életben való boldoguláshoz. Tiszteljük Testvéreinket. Tisztelet házastársunknak, párunknak, akik önként melletünk állnak jóban-rosszban. Tisztelet és Szeretet gyermekeinknek, kívánjuk nekik, hogy békében nőjenek fel és egészséges, "jó" életet éljenek.
TISZTELET Barátainknak.
TISZTELET Tanárainknak, akik tudásuk átadásával igyekeznek elérni, hogy "valamiben" jók legyünk, hogy az élet akadályait könnyebben vegyük és hasznos tagjai legyünk a társadalomnak.
TISZTELET Magunknak. Tisztelnünk kell saját testünket és egészségünket, az idő múlásával így is elromlik magától, de nem mindegy mikor. A Dojo tanítványainak tiltva van a mértéktelen alkoholfogyasztás, a dohányzás, a kábítószer és nem használhatnak az eredmény eléréséhez semmilyen doppingszert. "Jobb egy becsületes vereség, mint egy becstelen győzelem." Törekednünk kell egészségünk megóvására, bármilyen mozgásforma is legyen az.
Megtiszteltetés, ha a Karate lesz az.

Közhelyesnek tűnhet a fenti pár sor, de tiszteletre, becsületre ma már igazából senki nem nevel, noha véleményem szerint az alapnevelés részét képezik, ugyanúgy mint a köszönés. A mai fiatalok jelmondata úgy tűnik a "mindent azonnal és lehetőleg munka nélkül." Az első kérdése legtöbbnek, hogy mikor lesz fekete öves? Keményen edzéssel kb. 6-7 év múlva. Értéket kell adnunk a kitartó munkának, és türelemre kell tanítanunk őket. Szülőként a gyermekek nevelésre, a mai rohanó világban, a munka mellett szinte nincs időnk. Azt a kevés időt, amit együtt tudunk tölteni velük, talán lelkiismeretfurdalásból nem akarjuk elrontani veszekedéssel és szigorú neveléssel, ezért inkább ráhagyjuk a nevelést a bölcsödei gondozónőre, az óvodában az óvonőre, az iskolában a tanárokra. A gondok talán az iskolában kezdődnek el, ahol - a nagy demokráciának köszönhetően - semmi eszköz nincs a tanárok kezében a gyerekek fegyelmezésére. Ha véletlenül elcsattan egy pofon -amibe tudtommal még senki nem halt bele- a szülő beviharzik és elveri a tanárt, melyre nem egy példa akadt már. Büntetlenül lehet tanárt verni az órán, vagy egyéb cselekedeteket elkövetni a tanár megalázására, bizonyítandó a többiek előtt, hogy milyen "nagymenők" vagyunk. Ez a viselkedés egy karate dojoban nem működik. Ha valaki nem megfelelően viselkedik, azt a többiek az edzés során "rávezetik" a helyes viselkedésre, mivel ez egy küzdősport és nem mindegy, hogy a küzdelem gyakorlásakor mennyire teszi oda magát a partner.

A harcművészetek visszavisznek minket a régmúltba, a szamurájok világába, mikor a test-test elleni küzdelem volt az elfogadott, bármilyen becstelen eszköz igénybevétele a szamuráj becsületének elvesztésével járt, melyet csak a seppuku, közismertebb nevén harakiri elkövetésével nyerhetett vissza. Tiszteletben tartották ellenfeleiket, és az ellenfél tisztelete a mai napig nagyon fontos a Kyokushin-kan Karatéban.
Borzasztó belegondolni, hogy bármilyen régi kézitusa során - lovagi torna, végvári harcok, háborúk, vagy párbajok - kézi fegyverekkel, például karddal vívott küzdelem során levágják vagy megvágják ez embert. Igen, de ebben a világban az ellenfélnél is fegyver volt és nem lehetett megjósolni az összecsapás kimenetelét, bárki ott maradhatott a harctéren. Bátran az ellenfél szemébe kellett nézni és esetleg végignézni annak halálát. Valamilyen nyomot biztos hagy a harcos lelkén.
A mai világban azonban távirányított rakétával támadnak célpontokat, ahol sok a fegyvertelen civil áldozat, sokszor nők és gyermekek, néha több mint a katonai. Aki ilyen fegyverrel támad, az senkit nem lát meghalni, így a lelkiismeretével is könnyebben tud elszámolni, mint az a harcos akinek az ellenfele a szeme láttára hal meg. Egy középkori csatatéren, bármilyen szörnyű mészárlásról is olvasunk, nők és gyermekek nem voltak. Ott "csak" FÉRFIAK voltak. Napjainkban alattomosan védteleneket támadnak meg, az utcán többen, nagy erőfölénnyel támadnak meg járókelőket.
Idejét múltá vált a szemtől-szembe és a Fair Play elve.
Ezeket az elveket próbálják újra megtanítani és visszaadni nekünk a harcművészetek.

Amennyiben figyelmét sikerült felkelteni, kérem olvassa át figyelmessen oldalunkat, ezáltal pontosabb képet kaphat a Kyokushin Karatéról, az alapítójáról, a vezető mestereiről.

Remélem az edzőteremben találkozunk.

Ezek az ajánló sorok az én gondolataimat felyezik ki a harcművészetről, hogy miért csinálom, hogyan gyakorlom és milyen elvek alapján igyekszem oktatni. Várom véleményét, akár a honlapról, legyen az jó vagy rossz, az Elérhetőség menüpont alatt az E-mail címemre kattintva.


Tisztelettel:
Sensei Fábián Ferenc 2.dan
Dojovezető

Zárásként kíváló ökölvívónk, Papp Laci bácsi egy mondását idézem.

"Minden gyereket meg kellene tanítani a boxolni, hogy megtanulják, nem csak adni lehet a pofont, hanem kapni is."

Papp László    

A KISKUNFÉLEGYHÁZI KYOKUSHIN KARATE KLUB TÖRTÉNETE

1985.
A kiskunfélegyházi Kyokushin Karate Klub 1985 november 5.-én alakult Sempai Papp Zoltán vezetésével, kis idő elteltével csatlakozott hozzá Sempai Halász Pál, akivel Szegeden együtt tanulták a Kyokushin karatét az ottani dojoban. Az edzések az első évben a Batthyány Lajos Általános Iskolában és a Közgazdasági Szakközépiskolában voltak.

1986.
Az edzéseket a Petőfi Sándor Általános Iskolába tették át. Farkas Lajos és Fábián Ferenc sikeres övvizsgán elsőként megszerezte az első színes (kék) övet. Nyáron Shihan Adámy István edzőtáborában jártak a tanítványok Sződligeten. A klubban az övvizsgákat Shihan Adámy István és Sempai Pékó Gábor tartotta.

1987.
Két japán instruktor látogatott hazánkba és edzéseket tartottak. A klub növendékei 1987 nyarán Velencén voltak edzőtáborban, illetve egy jó hangulatú téli edzőtáborban Nyíregyházán, amit Sensei Bódi István és Sensei Borza József tartottak.

1990.
Esztergomban volt edzőtábor Shihan Adámy István vezetésével. Év végén Sempai Papp és Sempai Halász bejelentették, hogy egyéb elfoglaltságuk miatt visszavonulnak és a klubot Farkas Lajos vezetésére bízták.

1991.
Sensei Borza József edzőtáborában jártak a tanítványok Tiszafüreden, ahol Dudás Zoltán és Fábián Ferenc sikeresen levizsgáztak barna övre.

1993.
Először képviselték tanítványok a klubot nemzetközi edzőtáborban Budapesten. Itt ismerkedtünk meg a későbbi Branch Chief-ünket Sensei Horváth Jánossal. Fábián Ferenc sikeresen levizsgázott 1 Kyu-ra.

1994.
A pécsi nemzetközi edzőtáborban képviselték a Dojo-t a klub vezetői.

1995.
Békéscsabai nemzetközi edzőtábor. Szeptemberi közgyűlés után Sensei Horváth János lett a Branch Chief-ünk. Dudás Zoltán tanulmányait Budapesten folytatta, 1994-97-ig Sensei Doroszlai András klubjában edzett és versenyzett.

1996.
Január 13-án a klub kivált a Shihan Furkó vezette MKKSZ-ből és a MTKKSZ-hez csatlakozott. Sempai Dudás Zoltán az I. orosházi versenyen 70 kg alatt 2. helyet szerzett. A szentesi nyári nemzetközi edzőtáborban Kancho Matsui előtt sikeres danvizsgát tett Sempai Dudás Zoltán és Sempai Fábián Ferenc. Ebben az edzőtáborban szerzett barna övet Kollár Tibor és Kis János. Sempai Dudás Zoltán ősszel megnyerte a szegedi országos bajnokságot, így tagja lett a magyar válogatottnak.

1997.
1 kyu-t szerzett Bunford Tibor, májusban pedig Kollár Zoltán és Kollár Tibor. A II. orosházi Magyar Bajnokságon Sempai Dudás Zoltán 3. helyezést ért el. A Baján megrendezett nemzetközi edzőtáborban szerzett 1 kyu-t Kis János. Szeptemberben Farkas Lajos munkája végett nem tudta vállalni a klub további vezetését, ezért átadta Sempai Dudás Zoltánnak. Szeptembertől Sensei Brezovai Sándor lett a klub új Branch Chief-je. 1997. október 25-én a magasabb övesek vezetésével megalakult a HINOTORI Harcos SE.

1998.
A dojo vezetője és legeredményesebb versenyzője sempai Dudás Zoltán 1. dan, aki több Magyar Bajnokságon ért el helyezést, magyar válogatottként az 1998-ban a Zaragoza-i Európa Bajnokságon 4. helyen végzett.
A dojo versenyzői az ő irányítása alatt kezdtek el versenyezni és több értékes helyet szereztek a versenyeken.

1999.

2000.

2001.
A klubvezetője 2001. végétől sempai Fábián Ferenc.

2002.

2003.

2004.

2005.

2006.
Japánban zajló események miatt négy magas rangú Sensei, Brezovai Sándor 4. dan, Horváth János 4. dan, Tóth Tivadarné 4. dan és Kalocsay Ferenc 4. dan úgy dönt, hogy a Magyar Tradicionális Kyokushin Karate Szövetség kiválik a Shokei Matsui vezette IKO1-ből és a Kancho Hatsuo Royama által vezetett Kyokushin-kan szervetethez csatlakozik. A klub vezetése úgy döntött, hogy követi a Branch Chief-eket és visszatér Sensei Horváth János Shibu-jába (a sensei vezetése és felügyelete alatt álló klubbok).

2007.
Március 24.-én Szentesen megrendezésre került az I. Kyokushin-kan Európa Kupa, melyre Kancho Royama hazánkba látogatott és a verseny után szemináriumot tartott.
A nyári edzőtáborban négy órás éjszakai övvizsga után 2. dan-t szerzett sensei Fábián Ferenc.

2008.
Shibu nyári tábor Zánkán. A Sensei Horváth János vezette Shibu téli tábora Kiskunfélegyházán a Kossuth Lajos Szakközépiskolában.

2009.

Az év első versenye számunkra a Diákolimpia volt, melyre minden "hadra fogható" versenyző indult és három éremmel zártuk a versenyt. Nemcsok Anna és Wagner Kitti indult a Nyúl Kupán és a Füzesabonyi versenyen, melyen mindketten megszerezték első aranyérmüket.
A nyári Nemzetközi táborban, melynek vezetője Shihan Masahiro Kaneko 5. dan volt, sikeresen vizsgázott Rádi János 1. danra.
Sensei Horváth János vezetésével első alkalommal tartottuk meg Kiskunfélegyházán a Shibu nyári edzőtáborát, melynek végén négyen sikeres övviszgát tettek, barna övre Bajnóczi Szilárd, sárga övre Papp Imre és Nemcsok Anna, második narancsra Wagner Kitti.
A II. félegyházi téli edzőtáborral zártuk az évet.

"A rossz győzelméhez nem kell más, csak az, hogy a jók ne tegyenek semmit."

Edmund Burke